A BlogAkadémia verseny eredményeit a Blogter gépház jóvoltából már biztosan látták az érdeklődők, de álljon itt a következőkben néhány gondolat a versenyről, a díjazottakról és a kiemeltekről.

Nagyon örültünk neki, hogy több, mint 150 blog nevezett be a versenybe, köztük sok olyat is találtunk, melyek kifejezetten a verseny miatt jöttek létre. Úgy gondolom, ezzel sikerült megmozgatni az embereket, színt vinni a tér hétköznapjaiba is. Nehéz volt dönteni a blogok különbözősége miatt, de igyekeztünk magunkat tartani eredeti célunkhoz és megfogalmazott szempontjainkhoz: elsősorban a szövegszerűségre, a kifejezésmódra figyeltünk, akkor is, ha nemcsupán bejegyzéseket, hanem teljes blogokat vizsgáltunk.

Az első díjat a Regénylapok blog érdemelte ki azért, mert bejegyzései nagyfokú szerkesztettséget, végiggondoltságot mutatnak. Olyan bloggerrel találkoztunk, akinek szövegei önállóan is megállnák a helyüket, akin érződik a véleményformálásra való hajlam és törekvés. Az általa felvetett témák nagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, aktualitásokat dolgoznak fel, állandó reflexiókat tartalmaznak a mindennapi eseményekre, legyen az újsághír vagy valamilyen kulturális esemény.

A második helyezett AnRea lett, talán az ő blogja áll legközelebb ahhoz a kategóriához, amit klasszikus blognak, vagy énblognak nevezünk. Gyakoriak a bejegyzései, melyek mindig az őt körülvevő emberekre, eseményekre reflektálnak, emlékeket dolgoznak fel, érzelmeit, világhoz való személyes viszonyulását fejezik ki. Fontos szempontnak tartottuk, hogy mindig a mondanivalóhoz igazítja bejegyzései hosszát: ha valamit egy mondatban lehet és érdemes elmondani, akkor egy mondatban teszi.

A harmadik helyezett blog az Égi történetek lett, elsősorban azért, mert történetei olyan világba kalauzolnak, melyek laikusként csak egyik oldaláról ismerhetünk. A beavatottság érzése lett úrrá rajtunk minden bejegyzés olvasásakor. Nagy előnyük a bejegyzéseknek, hogy a klasszikus történetmesélés hagyományait követik: mindig van egy felvezető, bevezető szöveg, melyben az esetlegesen általunk nem ismert fogalmakat tisztázza, majd következik egy konfliktushelyzet, egy probléma megvilágítása. A lezárás vagy egy tanulságban ölt testet, vagy továbbgondolásra késztet. Nagyon szerettük a blogban, hogy nem fukarkodik a humorral, nem csupán a helyzetkomikumra épít, hanem szemléletmóddá avatatja azt. Az Égi történetek olvasása közben vetődött fel bennünk a gondolat, hogy – alapos szerkesztői munka után - ezek a történetek novellákként, kötetben is megállnák a helyüket. Többek között ezért döntöttünk úgy, hogy az eredetileg közönségdíjként felajánlott szerkesztők mesterkurzusán való részvétel lehetőségét Heiling-Koltai Beátának ajánljuk fel.

A díjátadón a zsűri képviseletében elmondtam, hogy leginkább a blog műfajából adódtak nehézségek a zsűrizés során. Többször vetődött fel bennünk a kérdés, hogy hogyan lehet összehasonlítani egymástól témában, külalakban, intenzitásban eltérő blogokat. Részben emiatt is döntöttünk úgy, hogy a három díjazott mellett kiemelünk még három blogot, mert szeretnénk ezekre felhívni a figyelmet. Olyan blogok ezek, melyek egy-egy szakterületet ismertetnek, egy kevesek által ismert témát dolgoznak fel napi bejegyzésekben, melyek az élvezetes írások mellett az ismeretterjesztést is felvállalják.

Genyatrade
A borokról, borvidékekről, bortúrákról szóló bejegyzések megtalálják az értelmes határt a szakzsargon és a közérthető beszéd között. Szellemes, feszes bejegyzéseket olvastunk, érdekességeket tudtunk meg, a móri bortúrához például mi magunk is kifejezetten kedvet kaptunk.
 

Illatoskert
Az illatok világába vezeti be olvasóit, látszik, hogy alapos háttértudás van a bejegyzések mögött, folyamatos ismeretszerzés és tanulás. Szövegszinten is működnek a bejegyzések, nem válnak belterjessé és érthetetlenné.

Whysoserious
Érteni véljük a blog nevében feltett kérdést, és a bejegyzések olvasása közben mi magunk is csodálkozva kérdeztük: miért olyan bonyolult és misztikus a komolyzene és a róla való beszédmód, ha lehet ez ilyen egyszerű is. Érdemes a bejegyzések olvasása közben a beszúrt zenerészleteket olvasni. Unikális a blog abban a tekintetben is, hogy nem sok hasonló témájút ismerünk, nem találkoztunk még azzal a törekvéssel, hogy közérthető módon, laikusoknak meséljen valaki a komolyzenéről.

Minden díjazottnak, kiemelt blognak, és résztvevőnek gratulálunk, jó volt olvasni titeket!

A MÍA csapata
 

Mikor kezdted el a blogírást és mi inspirált?

Pontosan 2009. január 22-én született az első bejegyzésem. A lányomtól kaptam szülinapi ajándékba a „morgás jogát” a Blogtéren, ő regisztrált be, megsajnálva az „öreget”, aki elveszítette korábbi webes játszóhelyét. Azóta szennyezem gondolataimmal a közeget.

Ami az íráskényszert illeti. Olyan korosztályban nőttem fel, tanultam, dolgoztam, ahol egyrészt bizonyos nem „környezetbarát” véleményeket nem illett kimondani, hangoztatni meg pláne nem, másrészt „külcsinem” okán sosem lehettem szalonképes és szívesen meghallgatott véleményalkotó. Belém szorultak dolgok, amiket itt, most kimondhatok, kiírhatok. Sajnos sok maradt, ami napjainkban is aktuális…

Milyen rendszerességgel születnek a bejegyzések?

Eleinte tobzódtam az újdonságban, a gyors befogadás örömében, ezért naponta írtam legalább egy bejegyzést. Válogatás nélküli témákról, szűretlenül, élvezettel,néha már önmagamnak is sok voltam.. Mostanság nem igyekszem állandóan szerepelni, valamelyest megritkultam jelenlétileg. Sajnos a körülöttem pillanatnyilag zajló változások is múzsátlanítanak rendesen. Akkumulálom a történéseket, és vagy naplószerűen, vagy csak pillanatnyi indulatból, de kiírom magamból az éppen kikívánkozót.

Tudja –e a családod és a barátaid, hogy blogot írsz?

Természetesen. A család szűkebb köre olvas, véleményez , kritizál. Tágabb értelemben is híre ment ezen szokásomnak, barátok, kollegák, sőt a főnöknőm is olvas.

Milyen visszajelzéseket kapsz?

Remélem őszintéket. A család ebben a tekintetben maximálisan korrekt és kritikus. A lányom szakmája okán különösen szigorú cenzorom. A tágab környezetem inkább csak jelzi, hogy olvastak, szolidabban bánnak a minősítéssel. Jellemző , hogy inkább a választott téma, mint annak megjelenítése egy-egy későbbi beszélgetés tárgya.

Milyen előnyökkel/hátrányokkal jár egy blogközösség tagjának lenni?

Egyenlőre csak előnyökről számolhatok be. Kapcsolatokat teremthettem kilépve egy viszonylagosan zárkózott és belterjes világomból. Ismerősöket, talán barátokat is kaptam a térről. Ami nekem nagyon fontos volt, az mindenképpen a visszajelzések sokasága és sokfélesége. Ez segít abban , hogy helyén tudjam kezelni a világról alkotott képemet, annak emberi oldalát, gondolati tartalmát, érzelmi vetületeit.

A pozitív visszajelzések mellett nyilván negatív hozzászólások is érkeznek, ezeket hogy kezeled?

Természetesnek veszem az ellenvéleményeket. Vitázom, ha kell, az igazamért, de nem gondolnám , hogy birtokomban van a bölcsek tudása. Alapvető ismérvem az udvariasság, és a jólneveltség. Kész vagyok kompromisszumokra , sőt inkább keresem, minthogy „anyázni” kelljen, de nem vállalok fel „bunkóskodást”.

Mit tanulnál, mire lennél kíváncsi egy blogakadémián?

Mindenképpen az írás „ mesterségét” . Szakmám szerint iparos gépész vagyok, sosem voltam míves betűvető. Úgy gondolom amatőr bloggerként is lenne mit tanulnom… Szívesen hallgatnám meg okulásként a profik műfajról, stílusról alkotott véleményét.

Milyen közösségi ötleteket javasolsz, hogy jó legyen blog-teret csinálni?

Ahhoz én itt nagyon „zöld” vagyok, hogy ötleteket adjak. Sokszor olvasom , hogy korábban a téren milyen élet zajlott, meg hogy mennyivel izgalmasabb volt. Én úgy gondolom: erre a felületre bárkinek szabad a bejárás, és alapvetően rajtunk , poszt-gyártókon múlik az, hogy képesek vagyunk-e, akarunk-e közösséggé formálódni. Sok ember , sok okos gondolattal van egyszerre jelen, van mit tanítani  és szerintem van mit tanulni egymástól. Tegyük ezt jó hangulatban!

Kedves Bloggerinák és Bloggerek!

A Blogter negyedik születésnapja alkalmából szeretettel meghívunk Benneteket egy találkozóra, melyen sor kerül a Magyar Író Akadémia és a Blogter által közösen indított BlogAkadémia verseny eredményhirdetésére és a díjak átadására is.

Közkivánatra megváltoztattuk az időpontot:

új időpont: december 4., péntek 18 óra
Helyszín: Mentha Terasz
Cím: Budapest, II. kerület Margit krt. 14.

Megközelíthető: villamosok: 4, 6; Buszok: 6, 60, 86, 91, 206; Szentendrei HÉV

Kérjük, hogy részvételi szándékotokat  ezt az űrlapot kitöltve jelezzétek.

Találkozunk pénteken!

Blogter és Magyar Író Akadémia
 

Kedves Versenyzők!

Lassan véget ér a verseny, bejegyzéseket elvileg már nem vehetünk figyelembe, de erre nincs is nagyon szükség. Az elmúlt két hónapban folyamatosan olvastuk a benevezett blogokban megjelent írásokat, hosszabbakat-rövidebbeket, jobban átgondoltakat vagy inkább a pillanat hevében született bejegyzéseket. Anélkül, hogy a végkövetkeztetéseket levonnánk, és ezzel belelógnánk a verseny értékelésébe, szeretnénk összegezni az eddigi, a végleges döntés előtti tapasztalatainkat, benyomásainkat.

Örvendetes, hogy sok új bloggert köszönthetünk a Blogteren. Úgy tűnik, volt, akinek ez a verseny adta meg a kezdő lökést egy blog indításához, közülük páran sajnos azonban egy-két bejegyzésnél nem jutottak tovább. Mások most éreztek rá igazán a dolog ízére, reméljük, ők ezután is rendszeresen fognak írni.
A blogokon látszik, hogy a versenyzők között vannak olyanok is, akik eddig elhanyagolt blogjaikat folytatták, akik új lelkesedéssel kezdtek neki ismét az írásnak. Nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akik beneveztek a versenybe és továbbra is a korábbi rendszerességet megtartva publikáltak bejegyzéseiket.

A témákat illetően nagyon heterogén a mezőny, az én-blogoktól a közéleti kérdések felvetésén keresztül a speciális témák boncolgatásáig, a tematikus blogokig igen széles a skála. Ez igazán megnehezíti majd a végső döntést, nem egyszer találtuk magunkat abban a helyzetben, hogy összehasonlíthatatlan blogokat, bejegyzéseket próbáltunk meg mégiscsak egy egységes szempontrendszer szerint olvasni.

Az eredményhirdetés eltolódását is részben ez magyarázza, részben pedig az, hogy mi magunk sem számítottunk ekkora érdeklődésre, a verseny keretében született írások újbóli átolvasása időt vesz igénybe. Felelősséget érzünk az eredmény kialakításában, szeretnénk korrektek maradni továbbra is, ehhez azonban még egy kis időre és a türelmetekre lesz szükségünk.

Ezért döntöttünk úgy a Blogter csapatával közösen, hogy az eredményhirdetést december másodikára tűzzük ki. A helyszínt egyelőre fedje jótékony homály, keressük az eseménynek legmegfelelőbb helyet.

Ezen az estén szeretnénk megünnepelni a Blogter négyéves születésnapját is, hamarosan jelentkezünk a részletekkel. 

Addig is, olvasgassátok egymás blogjait, bejegyzéseit, és ne feledjétek, a díjazottak közül egyet ti magatok választhattok ki a szavazataitokkal.

Üdvözlettel,
a Magyar Író Akadémia csapata
 

A Blogakadémia zsűrizése során olvasott érdekes blogokból  szeretnénk ismét kettőt a figyelmetekbe ajánlani:

thomaskerekes a "könyvmolyba oltott playboy"

whysoserious"komolyzenéről ír, "nem csak penészvirágoknak"

Láttad már, hallottad már, de halvány segédtanári fogalmad sincs, ez a Yo-Yo Ma vajon miféle egzotikus rovar lehet, hogy ilyen habzó szájjal mesélnek nagyszerűségéről? Na, akkor segítek: ő az egyik legzseniálisabb csellóművész, aki valaha élt. Ha nem a... folytatas

papsajt

Munkától elgyötört testem lépdel felfelé a padlószőnyeggel borított lépcsőn, vagyis csak lépdelne ha csak nem szúrná ki sasszemem Őt, ahogy az egyik lépcsőfok sarkában pózol. A pókot. Kedves lény ő, olvastam. Meg azt is, hogy akárcsak a többi hülye bogár, ő is jobban fél tőlem, mint én őtőle. De azért kíváncsi vagyok ezt vajon honnan tudják, folytatott valaha, bárki értelmes beszélgetést egy pókkal?
Szóval ledermedek, kicsi sikoly hagyja csak el a számat, akkora, hogy tudja a férfi, hogy asszonyának segítségre van szüksége. Csak hát a férfinak pókiszonya van, nagyobb, mint nekem! Lefekvés előtt kétszer csekkolja a sarkokat, hogy biztos pókmentesek-e. folytatás

regenylapok

Minden olyan magától értetődően volt üres. A járda nedvesen csillogott a nemrég hullt esőtől. A városban már nem járt egy lélek sem, sárgán villogtak a közlekedési lámpák. Apró szélrohamok kavarták fel az avart. Hazafelé tartottam egy hosszú, kétarcú nap után. Árnyékom hol előttem nyúlt el, hol a hátam mögé lopakodott, ahogy magamban számoltam a villanyoszlopokat. Még ötven, és tudtam, a sugárút végére érve meglátom majd hálószobám sötét ablakát. A fáradtság combomból a hátam felé tartott, de tudtam, megállni sosem szabad. Hiszen az újraindulás mindig megterhelőbb, mint kitartani a lépések monoton ritmusát. folytatás

talema

A Híradóban csak annyit hallottam, hoyg az ausztrál miniszterelnök bocsánatot kért az "elfelejtett ausztrálok"-tól. Ezt a kifejezést nem tudtam értelmezni, úgyhogy keresgéltem kicsit (mert szokás szerint háttérzajként ment a tv mellettem), s azóta sem hiszek a szememnek.
Nagy-Brittannia válságkezelő programja volt, hogy több tízezer gyereket, akik szegény vagy széthullott családokból származtak, hajóra raktak és elszállítottak Ausztráliába, majd dolgoztatták őket. A civilizáció szeméttelepe volt az a kontinens, 1930 és 1970 között. folytatás

A Blogakadémia zsűrizése során olvasott érdekes blogokból  szeretnénk ismét néhányat a figyelmetekbe ajánlani: ne feledjétek, az egyik díjazott a ti döntésetek alapján kerül majd ki a mezőnyből, szavazzatok bátran!

Kulturburzsuj

Nem tudom, egyedül vagyok-e ezzel vagy más is megtapasztalta már, milyen meglepetések érhetik az embert, ha egyszer úgy megy reggel munkába, hogy nem a szürke járdát figyeli, hanem a jól megszokott, már-már barátságosan unalmas épületeket is. Kis hazánk városai tömve vannak mesélő falakkal, ódon cégérekkel, könnyed vagy éppen súlyos szobrokkal....folytatása

Kulturista   - Kulturális eseményekről szubjektíven

Hiánypótló, szórakoztató műsor a Duna tévén a megzenésített versekre és versfarigcsálásra épülő, Lovasi András és Lackfi János vezette Penge. Az ötletet vélhetőleg a Kispál-Kiscsillag-énekes, dalszövegíró által feldanolt Lackfi-verslemez, illetve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott kreatív írás órák adták...folytatása

Nyakszirt

ágymentén lábnyomok, feszítik a pázsitot
párás az ablak, s fel-felcsap
a lihegő szél

minden mozdulatodra máshol járt testemen csordul a könny
mi pedig táncot járunk
egyszer idelenn
máskor odafönn

Kedves Versenyzők!

A Blogakadémia zsűrizése során olvasott értékes blogokból  szeretnénk ismét a figyelmetekbe ajánlani, ezúttal hármat. Ne feledkezzetek meg arról, hogy az egyik díjazott a ti döntésetek alapján kerül majd ki a mezőnyből, szavazzatok!

Genyatrade "Minden, ami a pohár fenekére nézés előtt, és után történhet. Néhány totál amatőr, rendkívül jó megjelenésű, és mindenképp roppant lelkes borkedvelő kalandjai."

Hát, mi elmerültünk a kalandok olvasásában...íme:

"A tavaly, Markazon, a Mátra aljában szüretelt kékfrankos és merlot eddig légmentesen lezárva, saját savaival, meg tanninjaival elszórakázva, ha úgy tetszik, saját köldökét bámulva pihent a sötétben. Olyan ez, mint amikor a téli álmát alussza a medve. Olyankor csendben van, alig szuszog. Ám, amikor felébred, valami nagyon nagy jön ki a barlangból." folytatás

Timka81 magabiztosan mozog az illatok világában és tudását, tapasztalatát blogjában osztja meg velünk:

Vajon milyen jegyeket tartalmazhat egy olyan parfüm, ami a novemberi életérzést akarja egyetlen illatba zárni? Sütőtököt, lehullott almákat és leveleket, tábortüzet, a fa füstjét, száraz füvet, vizes faágakat, nyirkos mohát, sárga rókagombát és egy csipetnyi fenyőerdőt. És azt kell mondjam, hogy működik!  folytatás

AnRea-t sokan ismerik a blogteren, hiszen éppen most lesz három éve, hogy blogírásba kezdett. 

Felmosás közben eszembe jutott egy régi barátnőm. Általános iskolában voltunk nagyon jóban. Közel is laktunk egymáshoz, ezért délután sokat játszottunk együtt a lakótelepi játszótéren. Vagy ő jött fel értem, vagy én mentem. De az szörnyű volt. Szörnyű volt hozzájuk menni  folytatás

Jó olvasást kívánunk!
 

Mikor kezdted el a blogírást és mi inspirált?

Ez év tavaszán kezdtem.
Nyafnyaf miatt indult, mert azt hittem, hogy remek tollforgató lennék, de kiderült, hogy igen gyenge lábakra építettem önbizalmamat (kiadói visszajelzések alapján ítélt önkritikát hallottátok most). Így gondoltam, helyén való lesz nekem ez a formavilág is, így kiraktam egy írást, melyre senki nem figyelt fel. De egy kedves beszólásom, mely szerint: „levetkőzzek, hogy észrevegyetek végre?” – hamar megdöntötte az addig nulla olvasottsággal rendelkező bejegyzéseimet.
Hogy miért nem word dokumentumban hagyok esetleg néhány bejegyzést, melyben saját megélt szenvedéseim vágyaim vannak, pedig tudom, hogy nagy támadási felületet engedek ezzel? Nos, igen egyszerű: túlméretezett exhibicionizmusom, illetve kényszeres kommunikáció csillapításom miatt kerül a plánum elé rengeteg írás.
 

Milyen rendszerességgel születnek a bejegyzések?

Rendszertelenül.




Tudja –e a családod és a barátaid, hogy blogot írsz? Ha igen, milyen visszajelzéseket kapsz?

Tudják, de nem olvassák, vagyis nem tudok róla, illetve bizonyos esetekben szoktam linket küldeni, ha esetleg érintettek benne, vagy beszédtéma volt köztünk egy találkozás alkalmával.


Milyen előnyökkel/hátrányokkal jár egy blogközösség tagjának lenni?

Egyáltalán nem látok hátrányt, hisz a való világban működik a kompromisszum, mely igen sokszor kisebb, nagyobb hazugságokra, nem megfelelő, értsd alatt, nem sajátként megélt magatartásformára készteti az embert. Itt viszont nincsenek megjátszások, őszintétlenségek, és semmilyen érdek nem vezérli az embert, hogy a valós véleménye helyett negédes mosollyal reagáljon különféle nem kívánt helyzetekre.
Hogy csak én lennék ilyen, hogy a külső világban néha óvatosabban szólítok meg embereket? Lehet. De talán épp ezért érzem itt jól magam, mert nincs semmiféle függőségi viszony a téren.
Ezen a helyen vagy, aki vagy. Kedvel, aki akar, illetve megvet, kinek normái mást követnek.


A pozitív visszajelzések mellett nyilván negatív hozzászólások is érkeznek, ezeket hogy kezeled?

Elég sűrűn hiszti rohamot kapok, és vagy durván lereagálom a negatívan támadót, vagy poénnal elütöm, de az is előfordult, hogy egy személyes találkozó alkalmával vitattuk meg.


Mit tanulnál, mire lennél kíváncsi egy blogakadémián?

Semmit.

Milyen közösségi ötleteket javasolsz, hogy jó legyen blog-teret csinálni?

Így is jó, ezért semmi változtatást nem tartok érdemlegesnek.

(Mindenkinek: Remélem, rövid voltam, és még szex sem volt benne… vagy ez baj? :)

Írtuk már  egy korábbi posztban, hogy a blogverseny zsűrizése során sok érdekes  írást  olvashattunk. Szeretnénk néhány blogot, bejegyzést a figyelmetekbe ajánlani, a hátralévő időben minden nap két-két bejegyzést, szombaton és vasárnap pedig hármat-hármat fogunk kiemelni a mezőnyből, ezzel is szeretnénk felhívni a figyelmeteket a szavazásra, hiszen az egyik díjazott a ti döntésetek alapján kerül majd ki a mezőnyből.

Mai első ajánlónkban tttunde blogját szeretnénk bemutatni:

…annyi mindent meg lehet köszönni…ajándékot, ételt, italt, szívességet, egy információt, segítséget, figyelmességet, jó szót….és ezt mind-mind gyakoroljuk is (többnyire)…érzést valahogy nem szokás…olyan színpadias, olyan „amerikais” jegyezte meg egyszer kolléganőm, amikor meghallotta az egyik, lánykámmal történt telefonbeszélgetésünk elköszönés előtti utolsó „de jó, hogy vagy” és „szeretlek” szavaim...hát nekem nem az…semmi „színészesdit” nem gondoltam bele, amikor kimondtam folytatás

...A mű kezdetén Nagy Gábor főorvos rendelés közben szívrohamot kap és meghal. Utolsó fél mondata - "Mondják meg Zsófikának..." - 11 éves kislányának szólt. Zsófi mindenáron meg akarja tudni a mondat másik felét is. Kinyomozza édesapja utolsó betegét, aki nem más, mint saját iskolájának barátságtalan portása. Pista bácsi bokatörés miatt éppen ágyhoz kötött beteg. Zsófi, leküzdve rémületét, gondozni kezdi az örege... folytatás

Ahogy ezt az előző posztban leírtuk, a zsűrizés során nagyon sok érdekes bejegyzést olvashattunk. Szeretnénk néhány blogot, bejegyzést a figyelmetekbe ajánlani, a hátralévő időben minden nap két-két bejegyzést, szombaton és vasárnap pedig hármat-hármat fogunk kiemelni a mezőnyből. Többek között azért is, hogy a közönségszavazásra is felhívjuk a figyelmeteket, hiszen az egyik díjazott a ti döntésetek alapján kerül majd ki a mezőnyből.

Mai ajánlónk egyik szereplője fedina, aki így jellemzi blogja tartalmát: Egy elvált ügyvédjelölt vidám viszontagságai: szerelem, gyereknevelés, VIII. kerület, ügyvédjelölti lét, színház, pörgés ezerrel.

....Miért ilyen sokrétű a Fedina Kft. tevékenységi köre? Mert a mai világ elvárja, hogy az ember lánya érdeklődő legyen. Az a legjobb, ha a Hvg-t oda-vissza tudja, desszertnek pedig bulvárlapokat fogyaszt. (Ki az a Benkő és miért keres feleséget?) Ezen kívül pedig kötelező lépést tartani a világgal: zenében, divatban, mindenben.

 Nyelveket beszélni kötelező. Ma már, mint mindenki előtt ismeretes, nem elég közép- vagy felsőfokon beszélni angolul, sőt! Talán már nem is piacképes az, aki egy nyelvet beszél. Elvárás, hogy egy különleges nyelvet is beszélj. "Horvátul vagy szlovákul nem tud? Kérdezi önelégülten a hr-es munkatárs, némi fölénnyel, én meg a leigázottság érzésével válaszolom, hogy "nem, valahogy idáig nem állt módomban megtanulni." ....

Tintaman blogja -saját bevallása szerint-  irodalmi munkái szerény gyűjtőhelye altruisták és mazochisták számára. 

- Jó napot, asszonyom! Segíthetek?
- Áá, csak nézegetek – válaszolta földreszegezett pillantással a jólöltözött negyvenes hölgy, és zavarában átviharzott a gyerekrészlegre. Ott aztán a polcok látszólagos takarásában alaposan szemügyre vette a modelleket. Az eladó egy darabig a pult mögül figyelte látogatója elérzékenyült arckifejezését, majd mint aki biztos a dolgában, odasétált hozzá.
- Ezek a hároméves modellek – mutatott az egyikre. – Teljesen élethűek, és kifogástalanul működnek. Mindegyiket tesztelték, és garantáltan nem lehet megkülönböztetni őket a valódiaktól....

 

 

Jó olvasást!

Kedves Versenyzők!
 

Lassan elérkezünk a Blogter és a Magyar Író Akadémia (MÍA) közös versenyének a végéhez, kevesebb, mint két hét múlva kiderül, hogy kik a nyertesek.

A zsűrizés során nagyon sok értékes és jó bejegyzést olvashattunk, és remélem ez a következő két hétben sem fog megváltozni. Szeretnénk néhány blogot, bejegyzést a figyelmetekbe ajánlani, ezért arra gondoltunk, hogy a hátralévő időben minden nap két-két bejegyzést, szombaton és vasárnap pedig hármat-hármat fogunk kiemelni a mezőnyből. Többek között azért is, hogy a közönségszavazásra is felhívjuk a figyelmeteket, hiszen az egyik díjazott a ti döntésetek alapján kerül majd ki a mezőnyből.

A verseny lezárásaként díjátadót tervezünk, november végén. A helyszínt és a kezdési időpontot emailben fogjuk megírni, és hamarosan publikáljuk a blogban is.

Többen érdeklődtek a zsűri felől. A zsűrizést a MÍA munkatársai végzik, akik bölcsész szakot végeztek, dolgoztak magyartanárként, szerkesztettek irodalmi antológiákat és tankönyveket, jelenleg pedig az irodalmi képzéseinket szervezik.

Elsőként az alábbi két blogot szeretnénk figyelmetekbe ajánlani:

Heiling-Koltai Beáta blogjában a légikísérők történetekkel, megoldandó helyzetekkel, problémás utasokkal teli életéről ír:
 

Azt hiszem, már nem csak a gyakorlott utazók tudják, hogy a dohányzás tilos a repülőgépek fedélzetén, mind az utastérben, mind a mellékhelyiségekben. Túl sok tűzeset okozója volt ez a káros szenvedély. Erre nyomatékosan hívjuk fel mindenki figyelmét, aki a repülőgép közelébe keveredik. A felszállás még talán nem is fejeződött be, égtek az „Öveket becsatolni” tablók, tehát az utazómagasságot még nem értük el, még mi is a helyeinken ültünk becsatolva, amikor furcsa füstszag riasztott félálmomból ....

Csomós Évát leginkább az általa készített interjúkból, beszámolókból, a rendkívüli és hétköznapi események rögzítéséből ismerhetjük meg:
 

 A két virtuóz táncos-énekesből (Keck Mária, Arijana Luburic) és három zenészből (Illés János – gitár, Á. Szabó Ajtony – cselló, Mogyoró Kornél – ütőhangszerek) álló együttes tagjai képesek arra, hogy felmutassák az igazi flamenco lelkét, lényegét, a megfoghatatlan duende-t, ami erő, nem pedig cselekvés, harc és nem gondolkodás, de nem is képesség, hanem valami nagyon öreg kultúra titokzatos ereje és annak pillanatnyi megnyilvánulása. Amit mindenki érez, és ami megmagyarázhatatlan. Izzás. Titok. Vihar. Zuhanás. Gyönyör. Fény....

Jó olvasást kívánunk!
 

Mikor kezdted el a blogírást és mi inspirált?

2006. február 21-én írtam az első posztot. Azóta már csaknem fél tucat blogot vezetek/vezettem itt és máshol is. Az inspiráció eléggé drámai volt, még ma is tisztán emlékszem arra az érzésre, amikor a (most már ex)barátom nagyon csúnyán beszélt velem a telefonban. Napokig nem is álltunk szóba egymással. Aztán "úgy" maradtam. Megtetszett, hogy egy dinamikus felületű oldalt szerkeszthetek, és rájöttem, hogy van mondandóm, amit szeretnék másokkal is megosztani. Azóta is ezt teszem kisebb-nagyobb kihagyásokkal.

Milyen rendszerességgel születnek a bejegyzések?

Ez elég változó, ahogy időm engedi, úgy írok. Előfordul, hogy alkotói válságba kerülök, ilyenkor nem jut eszembe semmi, és csak azért nem szoktam írni, hogy legyen valami új betűhalmaz a blogban.

Tudja –e a családod és a barátaid, hogy blogot írsz? Ha igen, milyen visszajelzéseket kapsz?

A barátaim előtt nem titok a blog-szenvedélyem, néha az MSN állapotjelzőjébe is beírom egy-egy olyan post linkjét, amit kifejezetten jónak tartok. A visszajelzések eléggé változóak. Van aki szerint (jó értelemben) elmebeteg vagyok, van, aki azt mondja, hogy exhibicionizmus, és van, aki irigyli a merészséget. Azt hiszem, általában pozitív a hozzáállás a postjaimhoz, főleg, amióta nem írok politikai témájú bejegyzéseket.

Milyen előnyökkel/hátrányokkal jár egy blogközösség tagjának lenni?

Előnyösnek találom a kialakult ismeretségeket, a barátságokat, azt, hogy más közösségi oldalakon is találkozom az itt megismert emberekkel (bár igazság szerint 1-2 kivételtől eltekintve nagyon kevés embernek tudom a valódi nevét, de szerencsére ők a logóm alapján hamar megtalálnak). Előnyös, hogy mások gondolatait is megismerhetem. Néha egy-egy megközelítés egészen új szemléletmódot nyit meg számomra.

Hátrányát eddig még nem tapasztaltam a blogolásnak (leszámítva, hogy nemrég egy meleg-gyűlölő valaki megfenyegetett).

A pozitív visszajelzések mellett nyilván negatív hozzászólások is érkeznek, ezeket hogy kezeled?

Sok esetben párbeszéddel közelíthetők az álláspontok, ebben hiszek, és ezt gyakorlom.

Mit tanulnál, mire lennél kíváncsi egy blogakadémián?

Ami baromira érdekelne, az az, hogy honnan lehet tudni, melyik post lesz sikeres? Számomra ez annyira megfoghatatlan, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Vannak olyan írásaim, amelyekre még ma is kapok hozzászólásokat, pedig amikor elkészültek, úgy éreztem, hogy nem lettek annyira jók. Amiket viszont jónak tartottam, azok teljesen hidegen hagyják az olvasókat.

Milyen közösségi ötleteket javasolsz, hogy jó legyen blog-teret csinálni?

Első körben össze kell vonni a Blogteret a Mommo-val, és a mikroblogos izét (ami valahogy félkész lett a Blogteren) teljesen késszé kell alakítani. Vannak más elképzeléseim is, azokat majd a SAblontezstes blogomban szeretném megírni, mert az önmagában kitesz egy kisebb fajta regényt.

És ezúton szeretném megköszönni a meghívást. =)

1. Mit tanulnál, mire lennél kíváncsi egy blogakadémián?

Manapság gyakran esünk abba a hibába, hogy mindent a professzionalizmus felé terelünk. Nem lehet például csak úgy sakkozni, a gyereknek sakkszakkörre kell járni és egyesületben versenyezni. Természetesen nagyon sok tipp és trükk létezik, amellyel olvasókat lehet egy-egy blog köré vonzani. Bár eszem ágában sincs azt mondani, mindet ismerem, mégis azt mondom, ezek döntő többsége alig különbözik az újságírás trükkjeitől. Például a magyar piacvezető, a Blogponthu egyszerűen az Index szerkesztőségi tartalmait tette át blogokra. Mivel én nem a bevételért blogolok, nekem tetszik az a long tail (hosszú farok) effektus, hogy a vezető blogok mögött egyre csökkenő olvasószámmal a kisebb blogok sorakoznak. Magam az újságírás világából érkeztem, és a személyiségem is ’újságírós’: éppen ezért örülök az olyan blogoknak, amelyek más nézőpontból tudják tálalni a mondanivalót. Azt hiszem, egy blogakadémia éppen ezt a spontaneitást
és egyéni hangot rongálná. De ne legyen igazam.

2. Mikor kezdted el a blogírást és mi inspirált?

Regénylapok első bejegyzése 2007 augusztusában született. Addig csak olvasója voltam barátaim, vagy csupán virtuálisam ismert személyiségek blogjának. A közvetlen okot egy bennem formálódó hosszabb történet adta. Mivel tudtam, hogy szerkesztőségek ajtaján hiába kopogtatok ezzel, alternatív formát kerestem, ahol olvasókat találok. Így lett blogom.

3. Milyen rendszerességgel születnek a bejegyzések?

Később született újságíró nickem, Keserűmandula a napi, kétnapi rendszerességhez szoktatott hozzá: feladatul tűztem ki magam elé, hogy lehetőleg minden nap kommentáljak egy aktuális hírt. Ezzel szerettem volna karban tartani megkopó újságírói képességeim. Az élet úgy hozta, hogy ma a szakmám papíralapon is gyakorolhatom, ezért erre már nincs szükségem. RL írásainak rendszerességét nehezebb így behatárolni, ahhoz hangulat, ötlet kell. De igyekszem rendszeres lenni ott is.

4. Tudja-e a közvetlen környezeted, hogy blogot írsz? Kapsz visszajelzéseket?

Tudja, és azt hiszem, szereti ezt. A fikciós írásokkal kapcsolatban sikerül ma már azt is megbeszélni barátokkal, hogy mi a jó és mi a kevésbé sikerült bennük. Kedvesem is rendszeres olvasóm, de kiderült, apám is elolvas néha-néha. Nyaggatnak – nagyon helyesen –, hogy vegyem komolyabban a szépírást.
 5. Milyen előnyökkel/hátrányokkal jár egy blogközösség tagjának lenni?

Nem hiszem, hogy megkülönböztethető lenne egy blogközösség bármilyen más emberi közösségtől. Ugyanazok a csoporttulajdonságok, belső erők, törvényszerűségek működnek itt is, mint egy faluban, mint egy munkahelyen, mint egy baráti társaságban. Aki ennek előnyeit, hátrányait tudja, mindent tud egy blogközösségről is.

6. Hogyan kezeled a negatív hozzászólásokat?

Türelmesen és nyitottan. Sosem elégszem meg azzal, hogy valaki ordít, én szeretem tudni, hogy miért ordít. Volt már, hogy sikerült ezt megtudni, az adott személy megnyílt, és jóban lettünk. A toleranciát nagyon fontos értéknek látom, és igyekszem messzemenőkig eleget tenni az imperatívuszának. Amit rosszabbul viselek, ha a blogomban valaki mást bántanak, tehát egy régebbi vita folytatódik egy másik fórumon. Ezeket igyekszem, akár törléssel is, megállítani.

7. Milyen közösségi ötleteket javasolsz, hogy jó legyen blog-teret csinálni?

Egyre nehezebb közösségeket fenntartani, én úgy látom. Nem csak blogteret, de egyházközösséget, sakk-klubot, szerkesztőséget, bármit. Fészbukolunk, iwiwezünk helyette, mert ez a kisebb ellenállás útja. A másik gond, hogy szerintem jó közösséget a gyermeklelkű felnőttek tudnak igazán a hátukon vinni, a magyar társadalom viszont nagyra nőtt, felnőtt lelkű gyermekkel van tele. A blogtér legnagyobb baja most a belterjesség – épp minap mondta a kedvesem, hogy nem mer hozzászólni a blogomhoz, mert annyira látszik, hogy ezeréves ismerősök beszélgetnek. Ilyen társaságban tényleg nehéz bizonyos személyiségtípusoknak megszólalni. A nyitottság az újak felé, az újak bevezetése, akár pozitív diszkriminációval is, a közösségbe, döntő fontosságú lehet a blogtér jövője szempontjából.

 

A múlt héten elindított sorozat második részében AnRea-t kérdeztük meg a blogírásról, a közösségről, a Térről:

Mikor kezdted el a blogírást és mi inspirált?
A Blogteren 2006. november 16-án kezdtem el a blogomat. Para-Kovács Imre blogját kezdtem itt el olvasgatni, aztán azonnal kedvet kaptam hozzá, hogy én is nyissak egy saját blogot. Korábban már volt egy blogom máshol, de szinte semmi nem történt ott, mint utóbb kiderült, azért, mert rosszul állítottam be valamit. Miután kijavítottam ott a hibát, az a blogom is felpörgött, ám ma már nem írok oda, mert csúnyán visszaéltek a nol-szerkesztői a személyiségi jogaimmal.

De térjünk vissza a Blogterre. Az első bejegyzésem után azonnal reagáltak rám a bloggerek. Hihetetlen kedvesen fogadtak. Szinte azonnal a közösség részévé váltam. Az olvasóim a mai napig írásra ösztönöznek. Mindig szerettem volna egy olyan helyet, ahol arról írhatok, ami a fejemben jár, ahol senki nem szabja meg mire gondoljak. Amikor újságnál dolgoztam, akkor mindig a szerkesztők igényeinek kellett megfelelni, s nem beszélhettem arról, ami engem foglalkoztat.

Mivel alapvetően egy magamutogató típusú ember vagyok, a Blogter nekem a szabadságot hozta el.

Milyen rendszerességgel születnek a bejegyzések?
Minden nap felteszek egy bejegyzést. Rendszerint a reggeli órákban. Ezt akkor határoztam el, amikor elkezdtem a blogírást. Ezt a feladatot tűztem ki magamnak, és ezt immár négy éve, szorgalmasan végre is hajtom. Minden nehézség nélkül. Nagyon ritkán érzem úgy, hogy nincs mit mondanom, mert még az ilyen pillanatokban is jön egy hangulat, amit meg akarok osztani másokkal.

Tudja –e a közvetlen környezeted hogy blogot írsz? Milyen visszajelzéseket kapsz?
Mindenki tudja a környezetemben, hogy blogot írok. Körülbelül fél napig tudtam a családom előtt eltitkolni, aztán ez a folyamat megállíthatatlanná vált. Az anyukámtól, a testvéreimen keresztül, a barátokat és a szomszédokat is beleértve, mindenki olvas. Néha ez egyébként terhes is, mert vannak olyan napok, amikor szeretnék elbújni egy csomó ismeretlen ember közé, hogy elsírhassam a bánatomat, vagy kikiabálhassam az örömömet. Egyszer fel is lázadtam, mert már senkinek sem tudtam élőben mesélni, mindenki azt válaszolta, tudom olvastam a blogodban. Azért, hogy újra meghallgassanak a barátaim, álnéven új „titkos” blogot nyitottam. Csak a bloggerek tudták, ki van az álnév mögött, a rokonok, ismerősök, barátok nem. Azt hiszem két napig maradhattam csak így. Az ismerőseim levelekkel bombáztak, hogy tegyem vissza a blogomat, bújjak elő, mert ők megszokták, hiányzom nekik, és ígérik felhívnak telefonon, és meghallgatják szóban is az élményeimet (persze nem tartják be, de nem haragszom érte:)

Milyen előnyökkel/hátrányokkal jár egy blogközösség tagjának lenni?
Több előnye van, mint hátránya. Hamar megtalálja az ember azokat a bloggereket, akikkel szót tud érteni, s velük már-már baráti viszonyba kerül. Sokukat személyesen is megismertem már, találkozunk is időnként, van akivel telefonon is beszélünk.

A hátránya az, hogy nem szűrhetem ki azokat az embereket, akik attól érzik jól magukat, ha másokat bántanak. Az ál-ál-nicknév mögé bújó, másokat így becsapni, megalázni próbáló bloggereket utálom.

Hogyan kezeled a negatív hozzászólásokat?
Eleinte harcoltam a negatív hozzászólások ellen. Próbáltam érvelni, vitatkozni, meggyőzni. Sok csatát vívtam, és sokszor nagyon megbántottak. Aztán rájöttem, hogy nem lehet mindenkivel egy hullámhosszon az ember. Ma már inkább nem válaszolok a negatív hozzászólásokra. Sőt, ha valaki nagyon agresszív, azt szemrebbenés nélkül kitiltom a blogomból.

Mit tanulnál, mire lennél kíváncsi egy blogakadémián?
Igazából nem tudom. Úgy gondolom, hogy mint blogger megállom a helyemet. Pontosan tudom hogyan és mivel tudom a többiek figyelmét felkelteni. A blogtér azért jó hely, mert itt koncentráltan sok, a nemcsak író, hanem olvasó blogger is. Az itteni bloggerek kíváncsiak a másikra, és szívesen benne vannak minden játékban.

De, hogy a kérdésre is válaszoljak. Szívesen megtanulnék forgatókönyvet írni.
 

Milyen közösségi ötleteket javasolsz, hogy jó legyen blog-teret csinálni?
Adjatok teret az egészséges versenynek. Ismerjétek el a bloggerek teljesítményét, és figyeljetek az újakra is. Cserélődjön dinamikusabban a címlap, és ösztönözzétek szavazásra a bloggereket ajándékokkal.

Miért okoz örömet négy év után is a blogírás?
Azért, mert ez a négy év nem múlt el nyomtalanul az életemből. Bármikor elolvashatom újra mi történt velem egy-egy napon. Mi foglalkoztatott éppen, milyen zenét hallgattam, mit műveltek a gyerekeim, hatott-e rám annyira a világ, hogy le is írjam, mit gondolok róla? Szeretem a bejegyzéseimet. Igen, én szemérmetlenül büszke vagyok az írásaimra. Pici darabok belőlem.

Szeretem a világgá kürtölt darabjaimat.

S most itt a végén kedves bloggerek, szeretnék egy új MÉM-et indítani. Arra kérek mindenkit, aki olvassa ezt a postot, hogy  válaszoljon a kérdésekre + még tegyen hozzá egy dolgot, amit szeretne megosztani velünk, többi bloggerekkel. A válaszaitokat külön bejegyzésbe tegyétek fel a saját blogotokban, majd a post linkjét tegyétek be ide, hogy mindenki egy helyen láthassa az összes blogger válaszait.

Engem érdekel, hogy veletek hogyan volt ez. Különösen kíváncsi vagyok azokra, akik csak mostanában kezdtek el blogolni a Blogteren. Örülnék neki, ha kommentek helyett Rólatok olvashatnék!
 

Ez az interjúsorozat a blogírásról, a közösségről, a beilleszkedésről szól. Kérlek tartsátok tiszteletben egymást! A személyeskedő hozzászólásokat töröljük!